Kezdetekben

Az emberi energiafelhasználás kezdetben egyszerűen alakult. Az élet fenntartásához elegendő élelmiszer szükséglet, tápanyag megszerzése és a hideg időszakokban a melegedéshez a természetből elvett, gyűjtögetés, vadászat által megszerzett javak elegendőek voltak. Az ember, szinte folyamatos vándorlása által próbálta keresni az ideális helyszínt az életteréhez ideális feltételeket nyújtó területet. A fejlődés során lassan megismerkedett a tűz nyújtotta előnyökkel, amely bár kezdetben félelmetesnek tűnt, de meleget is adott és megpuhította a húst.

A puhább húsból gyorsabban és több tápanyaghoz lehet jutni, kevesebbszer kell vadászni, a tüzet, ha meggyújtani nehézkes, őrizni szükséges. Mindez arra ösztökél, hogy ritkábban változtassa helyét, keressen megfelelő védelmet nyújtó lakhelyet és ott legyen mindenből elegendő vagy annál is több.

A szén előtt..

Ahogy a történelem folyamán kialakult a letelepedett városi életforma, ennek az is következménye lett, hogy a napi szokásos életvitelre és a fűtési energiaigényre használt fát egyre nehezebben, távolabbról lehetett beszerezni. Fogytak a közeli és az egyre távolabbi erdők is, drágábbá vált a beszerzés. A XIII. századra olyan kritikussá vált a helyzet, hogy korlátozták és büntették a favágást. E súlyos hiánynak csak a következő évszázad pestis járványa tudott végetvetni, mert a népességcsökkenés következtében újranőhetett a faállomány.

Nem tartott sokáig az újranőtt állomány sem, így egy újabb évszázad múltán ismét jelentkeztek a hiánytünetek, így megint csak a leggazdagabbak tudtak tűzifához jutni.

A hiány pótlását a megnövekedett energiaigényt a szén kitermelése látszott megoldani. Ez egyszersmind a világ, gazdasági átalakulásának elindulását eredményezte.

Szén

A mai civilizáció megalapozásában fontos szerepe volt az ipari forradalomnak. Ebben az időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fejlődés érdekében egyre több energiára van szükség. Bár a korábban használt fa tüzelőanyag sokáig szerepet játszott az energiatermelésben az emberiség lassan meglátta a szénben rejlő lehetőségeket.

A szénkincs feltárásának kezdetén a könnyebben elérhető, felszínhez közeli rétegekből származó gyengébb minőségű barnaszén kitermelése volt jellemző. A barnaszén nem megfelelő minősége, túl sok kéntartalma több gondot is okozott. A korábban fa tüzelőanyagot felhasználó kezdetleges iparágak (sörfőzők, pékek) számára a hátrányos következmények, (mellékíz, csípős szag) nem volt tökéletes megoldás a barnaszén.

Mindennek ellenére a szénhasználat előnyei is megmutatkoztak. Olcsóbban lehetett beszerezni, mivel sokat és egyszerűen tudták kitermelni, sokszorosan meghaladta a fa energiatartalmát, így az elhelyezése is könnyedébb volt. Ahogy a felszínközeli gyengébb minőségű szénrétegek rosszabb, úgy a lentebb található fekete szenek jobb minőségűek voltak, így egyre inkább ezt a fajtát kezdték kitermelni. Mindaddig mehetett a kitermelés, míg a mély tárnákba be nem tört a víz, lehetetlenné téve a további bányászatot. Ez a szén további elterjedésének gátja lett.

Újabb lendület és fejlődés

A szénbányászat korlátainak egy találmány látszott véget vetni. Thomas Newcomen 1712-ben az angliai Staffordshire-ben egy új találmányt mutatott be. Az általa létrehozott masina egy hőerőgép volt, amelyet szénnel fűtött és a víz alá került tárnából képes volt felszivattyúzni a vizet. A találmány olyannyira bevált, hogy lehetővé tette a szén kitermelésének folytatását.

A gép lehetővé tette, hogy növekedjen a termelés, tovább gerjesztve az egymásra ható folyamatokat az energia és anyagfelhasználás gazdaságosságát.

A több széntermelés olcsóbb ipari felhasználást jelentett. A vasgyártás szintén olcsóbbá vált. Az olcsóbb vas lehetővé tette a még több és olcsóbb gép gyártását, amivel még több szenet lehetett kitermelni, messzebbre szállítani, amihez megint több vasat kellett, lehetett használni és így tovább. Kialakultak újabb iparágak, fejlődött a közlekedés, vasúti, hajózási felhasználás és egyéb iparágak, amelyek egyre több szenet igényeltek működésükhöz.

A termelés növekedésére jellemző, hogy míg az 1700-as évek kezdetén Angliában átlag 5 mázsa szén fogyott, ez 1850- körül már 3 tonnára emelkedett, 1900-ra meghaladta a 4 tonnát.

Újabb széntermelő vidékek létesültek Angliában északon, és Európában is, majd Amerikát is elérte a szénkitermelés láza. Kezdett kialakulni a modern energiagazdaság, az iparosodás és ennek további velejáróiként az új gazdasági modell.

A fejlődés ára

Bár a szén elterjedése sohanemlátott gazdasági növekedéshez vezetett, ennek előnyeit nem mindenki érezte egyformán. Olyan folyamatok kezdtek kialakulni, ahol a már rendkívül jövedelmező iparágak irányítói egyre befolyásosabb hatást gyakoroltak a politikára is. A termelésben résztvevő munkásosztály és a tulajdonosok közt mélyültek az ellentétek. A környezeti károsodások megjelentek, növekedtek, ami a korom lerakódástól a tüdőbaj elterjedéséig újabb nyomorral sújtott. A fejlődést mindez nem állította meg. Egyértelművé vált, hogy a kényelmesebb élet feltétele elsősorban az energia felhasználásának növekedésével arányos. A társadalmi feszültségek mindezzel fordított arányban fokozódtak. A rossz munkakörülmények és gyakori balesetek hatására megszaporodtak az elégedetlenségek, sztrájkok, amit a már felhívta a figyelmet a széngazdaság gyenge pontjaira.

Korszakváltás kezdete

A szén szerepének csökkenését egy hírtelenül megjelenő újabb energiahordozó váltotta fel. A korábban a szénhez képest elenyésző mértékben használatos kőolaj egy meglepő fordulat során lépett az érdeklődés középpontjába. A Texas állambeli Spindletopon kőolaj után kutató fivérek csüggedve kezdték elfogadni, hogy a fúrásuk hiábavaló volt, amikor egy váratlan esemény következett be. Ijesztő nagy robajjal először sötét gázfelhő, majd ezt követően vastag sugárban barna folyadék lövellt a magasba, amit több kilométerről is látni lehetett. Ilyen jelenségre addig még nem volt példa, ez viszont korszakalkotó jelentőségűvé vált.

A szénhez képest az olaj magasabb energiatartalma, könnyebb szállíthatósága, tisztább égése új jövőt vetített az emberiség elé, egyben lezárva a múltat.

Kőolaj

 Az olaj elterjedésének első és legnagyobb ösztönzője a belsőégésű motor valamint az autó feltalálása volt.

A Henry Ford által kínált első modellek idejére a benzinmotor már ismert és elismert megoldásnak számított.  Az olajfogyasztást tovább fokozta az egyre szélesebb felhasználási lehetőség. Vonatok, hajók később a repülőgépek szintén az olajszármazékokat használták üzemanyagként. A kőolaj más iparágak alapanyagaként is hasznosult, így külön piacot nyitott az aszfalt a fűtőolaj és más egyre szélesebb termékcsoportoknak.

A dinamikusan növekvő keresletre újabb és újabb lelőhelyek kínálata adott választ. Texasban, Oklahomában, Mexikóban, Venezuelában napi több milliónyi olajat termeltek ki.

Míg az 1900-as évek elején a világ, napi kitermelése 500 ezer hordó volt, 1915-re 1,25 millió hordóra emelkedett. A világháborúk kedveztek az olajipar fellendülésének. 1929-re 4 millió hordóra emelkedett a kitermelés, majd 1945–től 60-ig folyamatosan emelkedett immár 7 millió hordó/év szintre. A kifejezetten olajiparban tevékenykedő óriásvállalatok a British Petroleum, a Royal Dutch Shell és a később több részre feldarabolt Standard Oil olajkútjaiból csővezetéken és tartályhajókon áramlott az olaj.  Napjainkra a napi kitermelés megközelítőleg 75 millió hordó.

Az olajkitermelés kezdet óta napjainkig hozzávetőleg 876 milliárd hordó olajat használt fel a világ.

A még kitermelhető készlet nagyságáról nem áll pontos adat rendelkezésre és pesszimista illetve optimista becslésekkel rendelkezünk. Egyes készletek könnyebben és olcsóbban kitermelhetőek, ezek jellemzően a Közel-Keletről származnak.

A nehezebben és drágábban kitermelhető készletek valamint a még fel nem tárt lelőhelyekkel együtt is rövidesen elérkezhet a kitermelés tetőzése, majd idővel a termelés visszaesik, így várható a hanyatlás is.